Egyre több embertől hallom, hogy mekkora
baromság már ez az ünnep. A legtöbben főként a szabadnapnak örülnek, és az
ünnepi ebédnek, a locsolkodás, piros tojás már csak nyűgnek tűnik sokak
szemébe.
Van, aki úgy
hagyja a fenébe az egészet, ahogy van. És
vannak a ragaszkodóbb típusúak (illetve az alkoholisták, de őket most hanyagoljuk)
akik keresnek valami kevésbé harsány kölnit, hogy a hölgyek ne kapjanak allergiás
rohamot tőle és elmennek néhány ismerőshöz (akik még fogadják őket) locsolkodni.
Ezek után pedig felvágják a préselt, házi jellegű kötözött sonkát és elfogyasztják
azzal a pár darab tojással, amit beszereztek. Mindeközben pedig néha eszükbe jut,
hogy ez most miért is jó?
Kicsit olyan ez, mint amikor kimegyünk a konyhába és
mikor ott vagyunk, már nem tudjuk miért is mentünk oda. Ha belegondolunk, hogy
mennyi szokástól és rituálétól szabadult meg ez az ünnep ahhoz, hogy beférjen a mindennapi életünkbe, rájövünk, hogy szinte semmi sem maradt benne, szokás
helyett csak néhány megszokás és rutin.
Volt ebben minden,
úgy keresztény, mint pogány jelképrendszer, hogy mindenki megtalálja azon oldalát, részét ami hozzá a legközelebb áll.
Vegyük példaként a
böjtöt. A hívő emberek azért tartottak meg, mert hittek jelentéstartalmába, aki
nem volt hívő az pedig azért, mert így diktálta a szokás, vagy egyszerűen csak
remek spórolási lehetőségnek tartotta. Az eredmény ugyanaz volt, mindenki nagy
boldogan várta a húsvét hétfőt és a lakomát. Aki nem böjtöl annak húsvéti
menü nem fog nagy örömöt jelenteni.
A locsolkodás és a piros tojás remek
párválasztási lehetőséget nyújtott, de kérdem én ki az, aki manapság úgy
gondolja ez az ismerkedés megfelelő helye és eszköze.
Így válhatott
egyszerű szabadnappá egy ünnep. Ez pedig azért baj, mert nincs másik. Mármint
ami helyettesítse. Elég sok ünnepet hagytunk már magunk mögött. Mi a
teendő? Szerintem, még ha akarnánk, sem tudnánk visszahozni régi fényét. Elég
hamar szereznénk piros monoklikat tojás helyett, ha vödör vízzel kezdenénk el
járókelőket leönteni a tömbházak között, vagy a főút mellet.
Lehetséges, hogy
ideje lenne új szokásokat kialakítanunk, ami jobban illeszkedik a modern
világba és szimbolikába, de azért megtartja a régi jelentéstartalmakat. Ha már
ciki locsolkodni, akkor tartsunk nagy baráti ebédet, vacsorát. Böjtöt lehetne egybekötni
a tavaszi méregtelenítéssel, akinek ez, mint ok jobban tetszik. Ahogy a
karácsony a családról a húsvét a távolabbi rokonokról, barátokról is szólhatna.
A még megmaradt élő szokásokat nem kellene elhagyni, de nem ártana újra körbeépíteni,
megújítani, megerősíteni, őket.
Inkább töltsük fel tartalommal, mint egyszerűen
mellőzük ezt az egyre inkább elhalványuló, fényét vesztett ünnepet.