Hová tűnt a húsvéti hangulatom?

            

              Egyre több embertől hallom, hogy mekkora baromság már ez az ünnep. A legtöbben főként a szabadnapnak örülnek, és az ünnepi ebédnek, a locsolkodás, piros tojás már csak nyűgnek tűnik sokak szemébe.

 Van, aki úgy hagyja a fenébe az egészet, ahogy van.  És vannak a ragaszkodóbb típusúak (illetve az alkoholisták, de őket most hanyagoljuk) akik keresnek valami kevésbé harsány kölnit, hogy a hölgyek ne kapjanak allergiás rohamot tőle és elmennek néhány ismerőshöz (akik még fogadják őket) locsolkodni. Ezek után pedig felvágják a préselt, házi jellegű kötözött sonkát és elfogyasztják azzal a pár darab tojással, amit beszereztek. Mindeközben pedig néha eszükbe jut, hogy ez most miért is jó?

 Kicsit olyan ez, mint amikor kimegyünk a konyhába és mikor ott vagyunk, már nem tudjuk miért is mentünk oda. Ha belegondolunk, hogy mennyi szokástól és rituálétól szabadult meg ez az ünnep ahhoz, hogy beférjen a mindennapi életünkbe, rájövünk, hogy szinte semmi sem maradt benne, szokás helyett csak néhány megszokás és rutin.

Volt ebben minden, úgy keresztény, mint pogány jelképrendszer, hogy mindenki megtalálja azon oldalát, részét ami hozzá a legközelebb áll.  

Vegyük példaként a böjtöt. A hívő emberek azért tartottak meg, mert hittek jelentéstartalmába, aki nem volt hívő az pedig azért, mert így diktálta a szokás, vagy egyszerűen csak remek spórolási lehetőségnek tartotta.  Az eredmény ugyanaz volt, mindenki nagy boldogan várta a húsvét hétfőt és a lakomát.  Aki nem böjtöl annak húsvéti menü nem fog nagy örömöt jelenteni. 

A locsolkodás és a piros tojás remek párválasztási lehetőséget nyújtott, de kérdem én ki az, aki manapság úgy gondolja ez az ismerkedés megfelelő helye és eszköze.  

Így válhatott egyszerű szabadnappá egy ünnep. Ez pedig azért baj, mert nincs másik. Mármint ami helyettesítse. Elég sok ünnepet hagytunk már magunk mögött.  Mi a teendő? Szerintem, még ha akarnánk, sem tudnánk visszahozni régi fényét. Elég hamar szereznénk piros monoklikat tojás helyett, ha vödör vízzel kezdenénk el járókelőket leönteni a tömbházak között, vagy a főút mellet. 

Lehetséges, hogy ideje lenne új szokásokat kialakítanunk, ami jobban illeszkedik a modern világba és szimbolikába, de azért megtartja a régi jelentéstartalmakat. Ha már ciki locsolkodni, akkor tartsunk nagy baráti ebédet, vacsorát. Böjtöt lehetne egybekötni a tavaszi méregtelenítéssel, akinek ez, mint ok jobban tetszik. Ahogy a karácsony a családról a húsvét a távolabbi rokonokról, barátokról is szólhatna. A még megmaradt élő szokásokat nem kellene elhagyni, de nem ártana újra körbeépíteni, megújítani, megerősíteni, őket. 

Inkább töltsük fel tartalommal, mint egyszerűen mellőzük ezt az egyre inkább elhalványuló, fényét vesztett ünnepet.