Technológia: hitek, tények és tévhitek

                Ahogy sorra jönnek ki az újítások, legújabb technológiai vívmányok, ahogy egyre jobban válik a mindennapi életünk szerves részéve, úgy merül fel bennünk a kérdés, hogy ez most egy valóban hasznos dolog vagy épphogy tönkreteszi az életünket. Ha ez a kérdés benned is felmerült már, megnyugtathatlak, hogy nem vagy egyedül Úgy vettem észre hajlamosak vagyunk mindennek csak a rossz oldalát nézni és aggódni, szeretjük a rémtörténeteket, ezért  íme egy kis összegzés, ami nem csak aggodalomra, de akár még reményre is adhat okot.

Facebook, pro és kontra szociális média

Mivel is kezdhetném ha nem a szocális média egyik oszlopával, a facebookkal, ami összeköt és  megoszt minket. Ugyanis:

Maga a gonosz, ami antiszociális barlanglakó, görnyedt hátú, depressziós, zombikká alakít!

• Függőséget és koncentrációzavart okoz, aminek neve is van már: FAD vagyis Facebook Addiction Disorder. Ennek megállapítására már teszteket is kitölthetünk az interneten.

• Balesetveszélyes (sétálva is oszlopnak megyünk nemhogy 120 km/h-val autóban ülve)

• Tönkreteheti a valós kapcsolatainkat, addig trollkodunk vagy osztunk meg baromságot barátainkkal, amíg azoknak nem csak az FB-on  de a valós életben is besokallnak tőlünk

• Rengeteg időt fecsérlünk el virtuális barátokra és élményekre a szabadidőnkből vagy éppen a munka közben/helyett. Nincs az a húsleves ami mellé még nem fér be egy poszt, és úgy kell rögzítenünk mindent, koncertet és családi eseményt mintha legalábbis Alzheimer fenyegetne mindenkit a családban.

• A nagytestvér figyel minket és reklámokkal áraszt el fulladásig.

• Sokszor válóokot vagy munkahelyről való elbocsátást jelenthet egy rossz poszt. 

Közösséget teremt és összeköt minket, 

avagy „és mit adtak nekünk a rómaiak?” 

• Civil szervezetek, önszervezések és mozgalmak. Mindenki, de MINDENKI készíthet egy eseményt, gyűjtést, felhívást. Ez a legtöbbször nem több mint egy flashmob, de néha az egész világot megváltoztathatja, lásd az Arab tavaszban játszott szerepét, vagy éppen a jelenlegi kockás inges divatot az iskolában. Napok alatt ezreket képes mozgósítani, felkelteni a figyelmet.

• Kapcsolatot teremt, régi kapcsolatokat újít meg. Rég elfeledett ismerősökkel, kivándorolt barátokkal tarthatjuk a napi kapcsolatot.  Persze van telefon meg email, de valljuk be az FB-on sokkal könnyebb a dolgunk.

• Marika néni láthatja, hogy az unokája éppen a parkban sétál és nem egy kocsi alatt fekszik, ennek nagyon örül, nyugodtan mehet megkapálni a málnát.

• Olyan amilyenné tesszük! Személyre szabható információs platform.  Szabni kell  is rendesen, idegesítő felhasználóról leiratkozni, érdeklődési köreinket megkeresni. Így lassan kiirthatjuk az aranyos nyuszikat, görög, kortárs és kitalált meg úgy egyáltalán naplementés képek mellé írt idézeteket. És jöhetnek kedvenc magazinjaink, hírcsatornáink.

• Egy ismerősöm megosztotta, hogy lehet házilag mézsört főzni és ezt ki is fogom próbálni. Ennek én nagyon örülök, a feleségem kevésbé.

• A reklámokért cserébe szolgáltatást kapunk. Figyel, leselkedik, célirányos reklámokkal bombáz, mégis kevés embert ismerek, aki vett valamit mert látta egy Facebook reklámban. Még mindig többen vannak, akik egy tv-s reklámnak dőlnek be, és valljuk be a tv-től sem kapunk több értéket azért a reklámért.

• Események a környéken. Ha ügyesek vagyunk meghívást kapunk mindenre ami érdekelhet, aztán lehet válogatni.

Összegzésként talán annyit, hogy bárminek az eszetlen és töménytelen fogyasztása komoly károkat okoz, de azon senki sem lepődik meg ha két kiló hurka elfogyasztása komoly károkat okoz a további szociális és produktív életünkben. Akkor miért lepődik meg mindenki azon, hogyha valaki folyton a Facebook-on lóg sok mindenből kimarad? Nos, azért mert míg a hurka nem egy új dolog, a szociális média az. Mértékkel emészthető.

Robotok és gépek 

Jön a világ vége és a robotok fellázadnak! Mivel valamiért az emberiség világvége fixációban szenved, már a biblia óta szinte évente újabb és újabb világ végét vagyunk kénytelenek végigizgulni, nem meglepő, hogy a technológia fejlődésében is sokan látják a civilizáció pusztulását.  Ami esetleg azzal is kezdődhet, hogy a gépek elveszik a munkánkat és helyettesítenek minket. Ez a félelem nem újkeletű a történelemben, a gondolat, hogy pótolhatóvá válunk mindenkit megrémít. Az iparosodás kezdetén rengeteg gépet tettek tönkre, mert azok elvették az emberek munkáját, azóta kiderült, hogy a felszabadult munkaerőt lehet másként is hasznosítani, új foglalkozások születtek, amelyek a monoton munka helyett azokat a területeket célozták meg, ahol a gépek nem állták meg a helyüket, ahol a kreativitás elengedhetetlen és ugyanakkor még valami megszületett, a szabadidő. A szabadidő maga után vonta a szórakoztatóipar fejlődését és újabb munkahelyek születtek. Hát nem csodálatos! Nem, bizony! Akkor nem volt az, a folyamat időbe került és sok fejfájásba, de utólag megérte. (leszámítva globális felmelegedést, de az egy másik cikk, és másik téma)

A jól ismert mind meghalunk elméletek mellett  így körvonalazódik ki egy másik forgatókönyv is. Az automatizált monoton munka, melyet átvesznek a gépek, fejlett robotok, még több szabadidőt biztosít számunkra, több kreatív munkahelyet,  de nem rosszabb életszínvonalat, hiszen valljuk be nem élünk rosszabbul, mint az iparosodás előtt. Az emberiség régi álma, hogy az élete ne “robotolásból” álljon, hanem az élete más területeire koncentrálhasson. Amikor tehát nincs elegendő munka és ereszkedik az életszínvonal, ne a technológiát okoljuk, hanem a politikát, általában ott az a bizonyos kutya elásva.

Végezetül néhány idézet  Studs Terkel: Dolgozni című kötetéből, amiben az emberek munkájukról adtak interjút 1974-ben, lássuk hány embernek lesz ismerős egy-egy kijelentés:

„Egy gép vagyok.”- Ponthegesztő

„Be vagyok zárva.”- Bankár

„ Egy majom megtudja csinálni amit én csinálok.” –Portás

Ami pedig a leggyakrabban elhangzott „Egész nap csak robotolok!”

Végezetül, ha már a munkánkat robotok végzik, a megmaradt szabadidőnket ne fecséreljük aranyos, de értelmetlen posztokra vagy világvége elméletekre, hanem próbáljunk meg valami kreatívat és jót tenni ez emberiség vagy magunk hasznára, hiszen szeretném azt hinni, hogy ezért fejlődött eddig a világ.